Csendes Percek, 1969 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1969-01-01 / 1. szám

»Ha ti megmaradtak az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok.« (János 8:31.)

Alig, hogy az újságos fiú ledobta az újságot, barátom azonnal szaladt érte, s megkereste az oldalt, ahol az üzleti beszámolók voltak. Kiváncsi volt befektetései helyzetére.

Egyszerre az jutott az eszembe, hogy vájjon mennyi időt, törekvést fektetünk be Isten munkájába? Betöltjük-e fogadásunkat? Odaszentelj ük-e az időt az imádságra, mint ígértük? Odaszánjuk-e magunkat a szolgálatra, és átadjuk-e adományainkat az Ő akarata szerint? Istent úgy szolgálhatjuk igazán, ha napról-napra átadjuk Neki magunkat.

Jóllehet mi külön-külön csak egy-egy csepp vagyunk a nagy tengerben, de egymással való közösségben hatalmas az erő, hatalmas a befektetés. Isten azt kívánja tőlünk, hogy egyénileg és személyileg adjuk magunkat, a többiről az eredményről Ő majd gondoskodik.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, megköszönjük az alkalmakat, amiket adsz nekünk Jézus Krisztus szolgálatára. Segíts minket, hogy kötelességeinknek eleget tudjunk tenni oly mértékben, hogy az másokat is megindítson és Hozzád vonzon; hogy mások is lelkes követőid, tanítványaid lehessenek; hívek Tehozzád minden körülmények között. Jézusért kérünk, Ámen.

— Milyen mértékben látszik meg az időmben, szolgálatomban, adományaimban, imádságaimban, hogy Krisztus követője vagyok? —

Ruth N. Heitzenrater, Pennsylvania

SZOMBAT, JANUÁR 11.

Olvassuk: Lukács 14:27—33.

14