Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 25.

Olvassuk: Máté 18:21—35.

»Imé meggyógyultál; többé ne vétkezzél, hogy roszszabbul ne legyen dolgod.« (Ján. 5:14.)

Amikor Richard angol király a harmadik keresztes hadjáratra elment, testvérét, Jánost elfogta a nagyobb hatalom vágya. Összeesküvést szőtt, hogy a király ne térhessen vissza Angliába.

Mi történt aztán a herceggel, amikor a király hazaérkezett megtudta, amit öccse követett el ellene? Richard megbocsátott, de szomorúan mondotta neki: »Bár úgy tudnám elfelejteni tettedet, mint ahogy te elfelejted majd az én megbocsátásomat.«

János király lett később, de semmi jelét nem adta annak, hogy valamit okult volna testvére bocsánatából. Életét és szabadulását nem használta fel arra, hogy jobb ember váljék belőle.

Ha Krisztus szelleme nem lesz úrrá rajtunk, könynyen napirendre térünk vétkeink felett, s nem tanúsítunk hálát a bocsánatért. De ha bánjuk bűneinket, — ha valóban fájnak azok nekünk — akkor Krisztus átalakít minket. Uj lélekkel mutatjuk meg szeretetünket s együttérzésünket nemcsak hozzátartozóink s barátaink iránt, de kivált azokkal szemben, kik vétettek ellenünk.

IMÁDKOZZUNK: Ajándékozz meg, Istenünk, a há- Iádatosság kegyelmével, vétkeinket megbocsátván. Cselekedd, hogy sugározhassák rólam megbocsátó szereteted világossága mindazokra, kik gonoszul viselkedtek velem, Jézusért. Ámen.

— Vajha annyira szívemen feküdnék, hogy megbocsássak másoknak, mint amennyire kívánom, hogy mások tegyék ezt velem. — Lewis H. Mária, Louisiana

27