Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 26.

Olvassuk: János 12:23—36.

»Ha a földbejutott gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.« (Ján. 12:24.)

Jézus e szavakat pár nappal megfeszíttetése előtt mondotta. Reá illik ez állitás kétségtelenül: Ő vállalta a halált az emberiség megmentéséért s örökéletéért.

Hogy Jézus elvállalta annak a borzalmasságát, hogy meghaljon, szemlélteti az ember átöröklött bűnét és romlottságát. Isten Fia azonban a halált eszközzé tette s átformálta a megbocsátó kegyelem jelképévé. Isten Jézus kereszthalálán át az Ő véghetetlen és mindent átölelő szeretetét tárta fel.

Ez annak a titka, hogy mi halandók megszabadulhatunk és kegyelmet nyerhetünk minden bűnünkre és vétkünkre. Isten a megváltó Krisztusért átformálja szívünket, hogy többé ne vágyakozzunk a rosszra. Sőt, hogy Krisztus szelleme indítson minket jót cselekedni.

IMÁDKOZZUNK: Örök Isten, mennyei Atyánk! Áldunk téged az evangéliumért, mely életet és halhatatlanságot hirdetett. Ez a nap tisztábban állította elénk jelenlétedet s szívünkbe árasztotta Megváltónk Lelkét, ki így tanított imádkozni: Mi Atyánk, ki vagy a menynyekben... Ámen.

— Ha elfogadjuk Krisztus bocsánatát, akkor várhatjuk, hogy életünk gyümölcsöket terem. —

DiOppa A. Ernő, New York

28