Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

VASÁRNAP, MÁRCIUS 24.

Olvassuk: János 21:12—17.

(Péter) »igy felelt néki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta néki: Legeltesd az én juhaimat.« (János 21:17.)

A megbocsátás az emberi lélek egyik legmagasabbrendű megnyilatkozása. Nem kétséges, hogy Isten-adta ajándék. A Krisztusban felajánlott megbocsátás óriási változást jelent az ember életében. A kereszten megfeszített gonosztevő élete egyik pillanatban még a reménytelenség volt — a másik pillanatban eltöltötte az örökélet reménysége. — Péter esküvel tagadta meg urát. Az öröm eltávozott életéből és háborgó lelkiismeretére addig nem is talált megnyugvást, amig Jézus feltámadása után meg nem bocsátott neki. De a megbocsátás nem csak az örömet adja vissza az ember szívébe, hanem helyreállíttja megrontott kapcsolatát Istennel és emberrel egyaránt. Megbocsátva az ember újból tud szeretni és megtalálja lelke nyugalmát.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, könyörgünk ne hagyj bennünket megfeledkezni arról, hogy te megbocsátasz nekünk és áldj meg bennünket, hogy embertársainknak meg tudjunk bocsátani. Áldj meg, hogy a gyűlölet és a belső háborúság helyett szeretet és békesség költözzék szívünkbe, Ámen.

— A megbocsátás visszaállítja a régi kapcsolatokat. —

Edenfield, O. Reginaid, Georgia

26