Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁRCIUS 7.

Olvassuk: János I. lev. 3:1—8.

»Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük Öt és az Ő igéje nincsen mibennünk.«

(János I. lev. 1:10.)

Néhány évvel ezelőtt, egy motorbicikli baleset folytán súlyos felületi sérüléseket szenvedtem. Orvoshoz mentem, hogy segítsen sérült voltomban és enyhítse fájdalmaimat. Az orvos először szappannal és vízzel kitakarította sebeimet és addig míg a sebekből ki nem dörzsölte az út porát és a géptől származó zsiradékot, sebeimet nem kötözte be. A kezelés fájdalmas volt, de ha az orvos ettől a fájdalomtól megkímélt volna, sebeim elgennyesedtek volna és későbben több fájdalmat kellett volna elszenvednem.

A Nagy Orvosnak a gyógykezelése is ilyen. Fájdalmat kell szenvednünk, hogy rájöjjünk bűnös voltunkra. De bíznunk kell a Nagy Orvosban, mert Ő meg tudja azt tenni, ami a mi érdekünket szolgálja. Amig az Isten ítélő szava rólunk le nem töröli a mi önhittségünket, addig a gyógyulással, az igazi örömmel és az igazi élettel nem tudunk megismerkedni.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bátoríts benünket, hogy elfogadjuk a Te bölcs megítélésedet és belássuk bűnös voltunkat. Add hogy a Te bűnbocsátó szavadat szívünk meghallja s a Te ingyen kegyelmedből irgalmat találjunk Nálad. A Jézus érdeméért kérünk. Ámen.

— Ha hajlandók vagyunk Isten kegyelmét elfogadni, akkor figyelnünk kell az Ő döntésére.

Olson Daniel^ California

9