Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

KEDD, MÁRCIUS 5.

Olvassuk: Lukács 5:1—11.

»Eredj el éntőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!« (Lukács 5:8.)

Simon Péternek ezek a szavai a ő bűnválló szavai voltak. Simon Péter hallotta amint Jézus tanitotta a sokaságot, amint Jézus az Isten beszédét hirdette. Ő látta Jézus erejét, amikor a hálóik csodálatos módon megtelték halaikkal.

Simon Péter ezt a mondását valójában nem úgy értette, hogy Jézus hagyja őt magára. Ő ezzel a kijelentésével kifejezésre akarta juttatni, hogy az Ur jelenlétében mennyire érzi bűnös voltát. Ő önmagát olyannak látta, mint amilyen volt. Ő tudatában volt bűneinek s bűneit Jézusnak megvallotta.

Jézus az ilyen lelkületű emberekben értéket látott. Jézus ezeket az embereket hívta, hogy ezután »embereket halásszanak«. Jézus megbocsájtotta ennek az embernek a bűnét és hivta, hogy legyen a tanítványa. Simon Péter a többi tanítványokhoz hasonlóan »visszahagyott mindent és követte Őt!« Ha őszintén magunkba tekintünk, be kell látnunk, bűnösök vagyunk. De Krisztus által bűnbocsánatot nyerhetünk és tanítványokká lehetünk.

IMÁDKOZZUNK: Mi Atyánk, bocsásd, meg bűneinket és segíts bennünket, hogy jobbak lehessünk. Erősíts bennünket a mi hitünkben, a testvéri szeretetben és az egymás iránti szolgálatban. Tarts meg bennünket, amig az Általad reánk bízott feladatot el nem végezzük és azután fogadj magadhoz. A Jézus Krisztusért, a Te áldott Fiadért. Ámen.

— A megbánás a megbocsájtáshoz és az önfegyelemhez vezet. — Burleigh Imre, Pennsylvania

7