Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, MÁRCIUS 4

Olvassuk: János 18:19—24.

»A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől és az ő tudománya felől.« (János 18:19.)

Bizony jó üzlet volt a jeruzsálemi templomban a galambok, bárányok, áldozati állatok árusítása. A kalmárok kizárásával Jézus nem csak megtisztította a templomot ezektől, de a főpapnak komoly anyagi kárt is okozott.

Érthető tehát, hogy különösen várta a főpap annak lehetőségét, hogy Jézuson bosszút álljon, s ezért a káráért visszaüssön. El is jött az alkalom nemsokára, midőn mint foglyot hozták elébe, hogy az ő tanításai felől kikérdezze.

Miután Jézust letartóztatták, a tanítványok szétfutottak. Féltek. Még nem voltak készek »fogságot s ha kell halált is elszenvedni« az Ő nevéért.

Vajon nem ez-é a mi legnagyobb bűnünk ma is? Az elszaladás, a hallgatás! Nem mulasztjuk-é el megtenni mindazt amit lehetne és ott lenni ahol kellene? A keresztyének gyávasága, bukása sok esetben lustasága, felelőtlen volta miatt ábrándul ki a keresztyénségből a világ.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Édes Atyám! Én is sokszor beleesem az ellanyhulás bűnébe. Óh, hányszor nem végzem el azt amit reám bíztál. Hányszor néma vagyok ott ahol szólnom kellene. Hányszor menekülök el onnan ahol jelenlétem a Melletted való bizonyságtételt jelentené. Bocsáss meg nekem, s kegyelmezz meg nekem. Ámen.

— Krisztus által többek lehetünk mint amik vagyunk. —

Villanova Wilson, Brazília

6