Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

KEDD, FEBRUÁR 6.

Olvassuk: Ézsaiás 40:28—31; Zsidók 12:1—4.

»De akik az Urban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a keselyük, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.« (Ézsaiás 40:31.)

A nagy francia festő, Renoir, izületi gyulladásban szenvedett. Tartani az ecsetet, húzni a vásznon, mindig külön fájdalmat jelentett a számára.

Művész barátja, Matisse Henri, gyakran meglátogatta festés közben. Egy alkalommal Matisse észrevette, hogy valahányszor Renoir egyet húz az ecsettel, megrándul a fájdalomtól. Érdeklődni kezdett, hogy miért folytatja a festést, ha az olyan fájdalmat okoz neki. Renoir ezt felelte: »A fájdalom elmúlik, de a szép megmarad.«

Ilyen a keresztyén ember élete is. A szolgálat sok kényelmetlenséget és kellemetlenséget okozhat. Ezek azonban elmúlnak. Annak az időnek a szépsége azonban, amit Istennel töltünk el, megmarad, hogy lelkünket s életünket felderítse.

Isten megpróbál, megfegyelmez szenvedés által, de azzal együtt a győzelmet is megadja.

IMÁDKOZZUNK: Segíts meg minket jó Atyánk, úgy viselni el fegyelmezésedet hogy az életünket megerősítse, s alkalmassá tegye az élet feladatainak teljesítésére. Jézus Krisztusért, Ámen.

— Lelki elmélyülésünkön keresztül Isten olyan erőkkel lát el minket, amikre nagy szükségünk van ez életben. —

Strait C. Neil, Ohio

39