Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

SZERDA, FEBRUÁR 7.

Olvassuk: Lukács 11:9—13.

»Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Ur előtt, a mi alkotónk előtt! Mert Ő a mi Istenünk, mi pedig az Ő legelőjének népei és az Ő kezének juhai vagyunk ...« (Zsoltárok 95:6,7.)

Keresztyén emberek az egész föld kerekségén naponként imádkoznak. Némelyek állnak, mások térdelnek, s vannak, akik ülnek. A testtartás nem sokat számít, ha alázatosan jövünk az Ur színe elé. Amikor olvassuk Igéjét, elmélkedünk lelki dolgok felett és imádkozunk, Isten megismeréséhez jutunk közelebb. Ő aztán fel tud minket használni a világ javára.

Jakab apostol levelében olvassuk: » ... igen hasznos az igaz buzgóságos könyörgése.« (Jakab 5:16.) Sokat várhatunik Istentől, ha tisztelettel járulunk Hozzá. A dolgok megváltozása nem csupán álom marad, ha magunkat átadjuk Istennek, hogy Ő munkálkodjék rajtunk keresztül.

Ahhoz, hogy imádságaink meghallgatásra találjanak, kell hogy Isten szeretete árassza el értelmünket és szívünket. Ez történik, amikor jézusi lelkülettel térdreesünk az Isten előtt.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, amikor elmélkedem és imádkozom, szakassz el engem e világ kívánságaitól. Tégy képessé arra, hogy leborulhassak jelenlétedben alázatos szívvel, melyet Krisztus szeretete tölt be. S tégy engem alkalmassá a Te szolgálatodra, Ámen.

— A keresztyén ember egyformán kiveszi részét mind a munkából, mind az imádkozásból. —

Ferry H. Allan, Ontario

40