Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 31.

Olvassuk: Máté 25:22—30.

»Mert ha a készség meg van, aszerint kedves az, amije kinek-kinek van és nem aszerint amije nincs.« (II. Kor. 8:12.)

Egy nagy zenekar főpróbáját tartotta az előadás előtt. A többi hangszer között a zenekarban ott volt a fuvola is, melyből édes dallamok csendültek fel időnként.

A próba alatt a fuvolás egyszercsak abbahagyta a játékot, mivel a fuvola hangja teljesen elmerült a többi hangszer hangorkánjában. A karmester azonban leállította a zenekart és odakiáltott a zenésznek: »Hová lett a fuvola hangja? Észrevettem, hogy eltűnt a harmóniából.«

Sokszor érezzük talán, hogy a mi részünk az Isten országában nem fontos. Vannak előttünk nagy keresztyének, kikre sokan felfigyelnek és Isten a szolgálatra nagyobb tehetséggel áldotta meg őket. Megtántorodunk, aláértékeljük a nekünk adott szerepet, sőt sokszor ki is akarunk maradni.

Azonban a Mester észreveszi hűségünk lankadását. Ő mitőlünk mint követőitől azt kívánja, amipk van, legyen az bármilyen kicsi is, hűséggel ajánljuk neki és szolgáljunk vele.

IMÁDKOZZUNK: Segíts meg engem Istenem, hogy kezeim munkája a Te dicsőségedet szolgálja. Minden törekvésem az legyen, hogy hűségesen szolgáljalak Téged azzal, amim van, legyen bár az akár milyen kicsiny. Legyen a Te áldásod minden igaz törekvésemen. Krisztus nevében kérlek, hallgass meg, Ámen.

— Sohase értékeljük alá részünket a Mester szolgálatában. _ Sanneson Gosta, Svédország

33