Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-01-01 / 1. szám
CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 1. Olvassuk: I. Mózes 1:26—30; II. Kor. 9:6—15. »Azért hát mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.« (Róma 14:12.) Watts Izsák, a neves énekszerző írta egyszer: »A legtöbben belecsöppentünk ebbe a világba és nem ismerjük az értelmét, hogy miért születtünk.« Azokról, akiknek nincs semmi céljuk ezen a földön így írt egyszer: »csak azért léteznek ezen a földön, hogy elfogyaszszák az ételt és üres tányért hagyjanak maguk után.« Az ilyen állati élet-forma nincs Isten tervében. Bemard Shaw írta egyszer: »Fogadni merek rá, hogy Istennek célja volt veled és velem, amikor megteremtett. Ő nem teremtett volna, ha Ő maga akarta volna elvégezni azt a munkát, amelyet nekünk kell elvégeznünk. Ezért vagyunk mi itt ezen a világon.« Mivel egy bizonyos célból lettünk teremtve, »mindenikünk maga ad számot magáról az Istennek.« Szükséges tehát, hogy időnket, adottságunkat úgy használjuk fel, hogy az összhangban legyen Isten akaratával. Az igazi keresztyén ember nemcsak arra törekszik, hogy kapjon, hanem arra, hogy adjon is. Minden nap részesülünk Isten ajándékában, tehát kell, hogy mi is szolgáljunk másoknak, mint sáfárok. IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, Tőled származik minden jó dolog és amit mi próbálunk Neked adni az is a Tiéd. Fogadj el bennünket és használj fel bennünket szent országod építésére. Jézus nevében kérünk, hallgass meg kegyelmesen. Ámen. — Az igazi sáfárság abban van, amikor valakinek hitét tettek követik. — Hovey E. Paul, Idaho 34