Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 30.

Olvassuk: Lukács 9:23—27.

»Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent Isten dicsőségére műveljetek.« (I. Kor. 10:31.)

Gyermekkoromnak nagy élménye volt mindig az, amikor a misszionáriusok idegen országokba elutaztak, vagy pedig, mikor szabadságra vissza érkeztek. Vajon mi minden érdekes dolgokat tartalmaz utazó táskájuk az idegen országokból számomra?

Az ajándékokat már elfelejtettem, de a misszionáriusok személyes odaszánása, a szent bélért való törekvésük frissen megmaradt emlékezetemben. Ahogy beszéltek szolgálatukról és az a lelkesedés, ahogyan végezték munkájukat arra mutatott, hogy »mindent az Isten dicsőségére műveltek.«

így kellene minden embernek cselekednie, akik Krisztust vallják Megváltójuknak. Nem mindenki szolgálhat misszionáriusként, de mindenkinek megkellene mutatnia az igazi keresztyén életformát. Akikkel érintkezünk környezetünkben, meg kellene, hogy lássák rajtunk, hogy mi keresztyének vagyunk. Krisztusról teszünk bizonyságot, amikor minden dolgunkat Isten dicsőségére végezzük.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk, hálásan köszönjük a Te állandó jelenlétedet életünkben. Segíts bennünket hűségeseknek maradni Tehozzád. Engedd meg, hogy minden dolgunk a Te dicsőségedet szolgálja. Ámen.

— Minden dolog kezdetén szükséges megvizsgálnunk: »tudom-e azt Isten dicsőségére végezni?«----Wood Auril, Kalifornia

32