Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, OKTÓBER 6.

Olvassuk: Efézus 4:1—6.

»Egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyányan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert aki a ti Atyátok, aki a mennyben van.« (Máté 23:8—9.)

Lehet, hogy sok titokzatos vonása van az egyháznak, de az egyház egységének a forrása nem titokzatos. Elfogadjuk a másik embert testvérünknek nem azért, mert mi nagylelkűek vagyunk. Hisszük az egyház egységét nem azért, mert valami lelki látással beleképzeljük felekezeti széttagoltságunkba az egészet. Nem! Az egyház egységének a ténye teljesen Istenben van: az egy Mesterben és az egy Atyában.

Isten a család Feje. Tőle származik az élet! Hogy kik születnek az egyház nagy családjában, az nem tőlünk függ, mert nem miénk ez a család! Mint családtagok mi csak egyet tehetünk: megváltjuk és elismerjük, hogy aki az Atya gyermeke, az a mi testvérünk! Az egyháznak ezt a tényt kell tükröznie.

Mikor a tékozló fiú hazatért, az idősebb fiú ezt mondta: »Ez a Te Fiad...« nem pedig: »Ez az Én öcsém!« — s magát zárta ki a családi közösségből. Mindig ez az ára, ha nem vállaljuk az egyház egységét!

IMÁDKOZZUNK: Isten, aki a szent keresztség tényében már egyházad egységének a magvát veted el, tégy bennünket valóban egyekké, mint ahogyan Te: Atya, Fiú, Szentlélek egy Isten vagy. Ámen.- Úgy tiszteljük az Atyát, ha egyek vagyunk Benne. -Fry C. Franklin, New York

38