Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, OKTÓBER 7.

Olvassuk: Róma 15:1—7.

»Vájjon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez? És felel Jónadáb: Olyan. Mire Jéhu így szólt: Ha így van, nyújts kezet!« (2. Kir. 10:15.)

Jehu és Jónadáb jóval Krisztus születése előtt olyan időben éltek, amikor erőszak és önkény uralkodott. Mégis össze tudtak jönni és együtt tudtak menetelni, mert felismerték egymásban az egy Ur iránti közös buzgalmat.

Nemrégiben egy római katolikus papneveldében jártam, hogy megkérjem az egyik professzort, tartson előadást egy protestáns férfi csoportnak egyháza tanairól. Megmondtam neki: »Tudom, sok minden dologban nem értünk egyet!« Ő a térdemre mutatva így szólt: »Barátom, harcoljuk ezt meg azon az alapon, hogy mindketten szeretjük az Urat.« így indult el egy olyan tapasztalat-sorozat, mely mindkettőnket közelebb vitt Istenhez és egymáshoz.

Wesley János szerette kérdezni: »Noha véleménykülönbségek és eltérő szertartások megakadályozzák belső szeretet egységünket is?« Vájjon nem az Úrtól van-e a szeretet belső egysége?...

IMÁDKOZZUNK: Óh Isten, köszönjük, hogy akik Hozzád tartoznak, azok egymáshoz is tartoznak. Tégy bennünket jobban egyekké, hogy e világ elhigyje, Te valóban elküldted a te Fiadat. Az ő érdeméért. Ámen.

— Krisztus Lelke összehozza az övét! —

Dawson J. B., XJj Zéland

39