Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

SZOMBAT, OKTÓBER 5.

Olvassuk: Máté 25:34—40.

»Bizony mondom nektek, amennyiben megcselekedtetek eggyel ez én legkisebb atyámfiai közül, én vélem cselekedtétek meg.« (Máté 25:40.)

A második világháború után egy lebombázott német város gyülekezete a romokat takarította, hogy helyre állítsák súlyosan rongált templomukat.

Miután a tetőzetet és a külső falakat rendbe hozták, a belső rész tatarozásához kezdtek. Különös figyelemmel igyekeztek összerakni egy Krisztus szobrot, amely darabokra törve hevert szanaszét. Sikerült is a szobor jórészét összerakosgatni, csak a kézfejeket nem találták sehol sem. S ekkor valaki a kéztelen Krisztus szobor alá odaírta az ihletett szavakat: »Krisztusnak nincsenek más kezei, hanem csak a miénk.«

Valóban, Jézus azért jött, hogy e világot megváltsa, s akiket megvált, azokat szolgálatba állítja: testének tagjaivá teszi. Kézzé, lábbá, szemmé: tetté! A testetöltésnek ebben a cselekedetében éri el Isten szeretete ma is a Tőle elidegenedett embert.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Urunk, aki szolgaló életre hívtad el a te népedet ebben a világban, adj kegyelmet minekünk, hogy készek leszünk akaratodat teljesíteni! Hadd legyen érzékünk a mások szükségei iránt! És valamit csak cselekszünk, hadd tehessük azzal a tudattal, hogy Néked teszünk szolgálatot vele! Az ő nevében kérjük. Ámen.

— Ha Őt követjük, tehetünk-e másképpen mint Ő tett: szolgálni, szolgálni, szolgálni!

Long F. Károly, Luisiana

37