Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

KEDD, OKTÓBER 1.

Olvassuk: Apostolok 1:1—8.

»és lesztek nékem tanúim...« (Apóst. 1:8.)

A második világháború utolsó napjaiban Angliában állomásoztunk unalmas semmitevésben. Honvágy gyötört. Nem akartam harcos lenni. Gyűlöltem a mindent átható hideget. Borzalmas volt.

Egyik este, ahogy étkező helyünkről szállásom felé tartottam, egy kis angol fiú állt meg előttem. »Kaphatnék egy rágógumit? — kérdezte. Megráztam a fejem, hogy nem. Azonban ahogy szenvedő tekintetét észre vettem, átnyújtottam neki egy narancsot, amelyet az étkezdéből hoztam magamnak. A fiú elfogadta és elsétált vele. ‘

Nemsokára azonban ismét mellettem volt. Zubonyomat megrántva, a narancsra mutatva kérdezte, hogy mi az. Szomjasan hallgatta, ahogy megmagyaráztam neki, hogy mi a narancs és hogyan kell elfogyasztani.

A mi örömünk az kellene legyen, hogy mi ismerjük Jézust és szánalommal kell lennünk azok iránt, akik még soha sem találkoztak vele. Kell, hogy megosszuk a Róla való ismeretünket és tapasztalatunkat mindazokkal, akik még nem ismerik az Ő tanításait és még nem találkoztak az Ő szellemével.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk segíts bennünket megismertetni Fiadat mindazokkal, akik még nem ismerik Őt. Legyen a Te kegyelmed velünk mikor másoknak juttatunk, mint ahogy Te juttatál minekünk — ingyen, kegyelemből. Ámen.

— Valakivel találkozni fogok ma, aki kiváncsi hallani a krisztusi örömhírt. —

Strunk Orlo, W. Virginia

33