Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

SZERDA, OKTÓBER 2. Olvassuk: I. Ján. 1:1—4. »Krisztusért járván tehát követségben, mintha az Isten kérne miáltalunk, Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.« (II. Kor. 5:20.) Egy a százak közül, aki 1965 májusban lett kitele­pítve a forrongó Dominika Köztársaságból, mondotta el, hogy egy anya két kislányával került a kitelepítő hajóra. Az izgalom, zavarodottság és lárma megfélemli­­tette a kicsinyeket. A hajó személyzete megpróbált segíteni az anyáknak. Néhány nagyobb lány azt hitte, hogy sétahaj ókáznak. Hajukat fésülték,, körmüket ma­nikűrözték, arcukat festették. Az ilyen magatartás nem vonatkozik-e ránk is mai keresztyénekre, akik nem vesszük észre, hogy sokan körülöttünk még nem ismerik Jézust és azt az új életet, amelyet csak Ő adhat? Mint Krisztusnak a követei, különleges megbízatás adatott a számunkra. Vájjon nem vádol-e bennünket az, hogy nem teljesítjük hivatásunkat úgy, hogy mások is megismerhessék Krisztust, akitől örök életet nyer­hetnek? IMÁDKOZZUNK: Mennyei édes Atyánk ne engedd, hogy hiába való dolgokkal töltsük akkor időnket, ami­kor még vannak olyanok, akik nem ismernek Téged. Erősíts meg bennünket olyan bizonyságtevőiddé len­nünk, hogy mások is örömüket leljék a mi Urunkban. Ámen. — Mint keresztyének, minden napon Krisztus kö­vetségében kell, hogy járjunk. — Mantel Mária, Puerto Rico 34

Next

/
Thumbnails
Contents