Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

VASÁRNAP, SZEPTEMBER 22.

Olvassuk: II. Kor. 4:13—18.

»Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Ur házában lakozom hosszú ideig.«« (Zsolt. 23:6.)

Az egyik zenemű sora azt mondja, hogy »tiszta időben messze lát az ember«. Az első pillanatban ennek a dalnak a szövege igen jól és biztatóan hangzik, — de ha egy kicsit belegondol az ember, akkor az életben nem sokra megyünk vele. Mert, amikor jó az idő, amikor jó napokat látunk, akkor érezzük a legkevésbé szükségét annak, hogy az élet mögött örökkévaló célokat lássunk. A tapasztalat azonban azt bizonyitja, hogy az életben sokkal több a borús nap, mint a derűs. Sok embernek az élete annyi problémával van tele, hogy gyakran a következő napot se látja tőle. Az igazi segítség ilyenkor az Isten szeretetébe vetett hitünk. Akkor nem is szükséges azt látni, hogy mit hoz a holnap. A zsoltáríróhoz hasonlóan elég azt tudnunk, hogy Isten bölcsessége és szeretete kísér egész életünkben.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk nem azt kérjük, hogy szabadíts meg a élet nehézségeitől, próbáitól és feladataitól, — hanem azért könyörgünk, hogy — bármi történik is velünk — legyen elég hitünk és rá tudjuk bízni egész életünket a Te bölcseségedre és szeretetedre, Ámen.

— Istenben hinni fontosabb, mint azt kívánni, hogy lássuk Őt. —

Alton T. Iialph, Wisconsin

24