Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

HÉTFŐ, SZEPTEMBER 23.

Olvassuk: Márk 6:30—34.

»Jertek velem csak ti magatok valami puszta helyre és pihenjetek egy kissé.« (Márk 6:31.)

Luther Márton közeli munkatársa és barátja Melanchton, volt aki minden percét az Ur szolgálatára szentelte. Egy este együtt vacsoráztak és Melanchton alig nyelte le az utolsó falatot, nagy sietve máris elővette jegyzetfüzetét és elkezdett dolgozni egy teológiai fejtegetésen. Luther Márton egy darabig nézte, — azután felkelt, odament hozzá, kivette a tollat kezéből és így szólt: »A pihenés is Isten szolgálatának egyik módja«.

A pihenés a legegyszerűbb és legkönyebb dolognak látszik. De komoly okok szólnak amellett, hogy az ember időnként pihenjen. Pihenés közben látja és elismeri az ember, hogy nem minden a saját akaratunkból és erőnkből van, hanem Isten kegyelméből. És amikor csend van körülöttünk, akkor hamarább nyílik meg lelkünk, hogy Isten akaratát cselekedj ük.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk Istenünk megváltjuk előtted, hogy életünkben feleslegesen sok a zaj, a lárma, a rohanás. Azért könyörgünk, hogy taníts meg bennünket pihenni, hogy a pihenésben meggazdagodva, újult erővel tudjunk szolgálni Téged, Ámen.

— Csenjdességben és reménységben van a ti erőtök. —

Pfeiffer Arnold, Németország

25