Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-09-01 / 5. szám

KEDD, SZEPTEMBER 3.

Olvassuk: Kor. 2:1—5.

»Mert leszel nekik tanúbizonysága minden embernél azok felől amiket láttál és hallottál.« (Ap. Csel. 22:15.)

Egy este a külváros zsúfolt helyi érdékű vasútján utaztunk. Hirtelen egy asszony állt föl a fülke végében és beszélni kezdett tiszta hangon és mély átérzéssel: »Hölgyeim és Uraim! Számíthatnék figyelmükre néhány pillanatig? El szeretném mondani Önöknek, mit jelent Jézus Krisztus az én számomra.« Azután folytatta és tömör, világos előadásban adta tanúbizonyságát hívő lelkének.

Az utasokat nagyon megrázta ez a tanubizonyságtétel. Ennek ellenére az ő megjegyzéseik legalább annyira érdekesek voltak, mint az asszony személyes tanuságtétele. Utitársam hangot adott a többség véleményének: »Én ugyan nem értek egyet mindennel, amit a hölgy mondott, de csodálom meggyőződése erejét, ami képessé teszi arra, hogy felálljon és elmondja, amit hisz.« Az esemény egyébként majdnem az összes utas beszédtémáját a vallás kérdésére terelte.

IMÁDKOZZUNK: Beszélj hozzánk és általunk, óh Urunk, hogy naponta tanúbizonyságot tehessünk szavaink és cselekedetink által a Te állandó jelenlétednek. Jézus nevében, aki hiv bennünket, hogy tanúbizonyságai lehessünk és így tanít bennünket imádkozni: »Mi Atyánk, ki a Mennyekben vagy... Ámen.

— Mi módon tudok én ma Krisztus hatásos tanúbizonysága lenni? —

Northdurf H. Iván, New York

5