Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-09-01 / 5. szám
SZERDA, SZEPTEMBER 4. Olvassuk: Ján. 15:1—11. »De akik az Urban bíznak, erejük megújul.« (Ézsaiás 40:31.) Gyakran csodáltam a katonai iskolák szélesvállú, egyenes tartású hallgatóit. Ezek a tisztjelöltek, anélkül hogy egyáltalában gondolnának rá, állandóan tipikus katonás tartással járnak. Olyan mélyreható fegyelmező gyakorlatok közben nevelődtek, hogy egyenes, katonás tartásuk természetessé vált. Mint Krisztus neveltjei, vájjon alávetjük-e mi magunkat a szükséges fegyelemnek, hogy igazi keresztyénekké legyünk? Lelki gyakorlatok állandó kapcsolatban tartanak bennünket az isteni erővel. A napi imák és a biblia olvasása segítenek, hogy összehangba hozzuk életünket Isten akaratával. Rendszeres gyakorlatok, mint az előbbiek, lehetővé teszik részünkre, hogy érezzük az Ő jelenlétét és erejét, még olyan pillanatokban is, amikor nem gondolunk egyenesen lelki dolgokra. Lawrence testvér évekig egy kolostor konyháján dolgozott, fazekak és serpenyők között. Ennek ellenére lelki fejlettsége olyan fokon állt, hogy állandóan érezte Isten közelségét. Ő mondta: »A munka ideje részemre nem különbözik az imádság idejétől.« IMÁDKOZZUNK: Atyánk, mi régóta úgy ismerünk mint igazi barátot és nem mint távoli idegent. Tedd ma a Te jelenlétedet valósággá a mi számunkra. Ámen. — Ha időről-időre elgondolkodunk Istenről, úgy találjuk, hogy egy állandóan jelenlevő barátunkká válik ő. — Scofield A. Willard, Congo 6