Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

KEDD, AUGUSZTUS 27.

Olvassuk: Korinthusbeliekhez 2:1—5.

»Amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg«. (Máté 25:40.)

Egy levél fekszik előttem, 1914-ben Írták az édesanyámhoz. Majdnem negyven évvel a levél dátuma előtt anyám meghívta a levél íróját, az akkor még csak tíz éves fiút, hogy csatlakozzon a vasárnapi iskolák növendékeihez. A levél így hangzik:

— Gyakran gondolkozón azon, milyen helyem lett volna az életben, ha nem kerültünk volna kapcsolatba... Bármilyen siker is ért az életben, tartozom önnek. Gyakran megköszönöm Istennek, hogy a jó szerencse az Ön tanítása, és befolyása alá vezetett.«

Milyen finom, és mégis milyen erőteljes is a személyes befolyás! Edward Kimball, az ismeretlen, bostoni vasárnapi iskolai tanító nem sejtette volna, hogy az érdeklődés, amit a kis Dwight L. Moody-ba vetett, kezdete lesz Moody nagy evangélista karierjének.

Mi is mindnyájan befolyásoljuk azokat, akikkel naponta találkozunk. Mivel ez a befolyás gyakran gyöngéd, távolba nyúló és fontos lehet, mennyire fontos, hogy szavaink, tetteink mindig az »angyalok oldalán« legyenek.

IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, segíts minket, hogy rádöbbenjünk arra, hogy egyetlen ember sem él csak sajátmagának. Bármerre vet is a végzetünk, a másokra gyakorolt befolyásunk a Te helyesléseddel kell találkozzon. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Gondoljuk csak meg, tőled és tőlem függ majd néhány testvérünk mai napja. —

Harold Garnet Black, California

60