Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-07-01 / 4. szám
SZERDA, AUGUSZTUS 28. Olvassuk: Lukács 2:40—52. »Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-e, hogy nekem azokban kell foglalatosnak leniem, amik az én Atyámnak dolgai? (Lukács 2:49.) Már kora ifjúságában Jézus meg volt győződve arról, hogy egy nagy cél érdekében jött e földre. Menynyei Atyjának az akarata az volt, hogy megváltsa az emberiséget. Tizenkét éves korában, már Atyjának akaratán dolgozott. Szüleivel a jeruzsálemi templomba ment. Annyira érdekelte az örök igazságról szóló vita, hogy hátra maradt, és leült a tudósokkal a templomban. A bibliában sok olyan ifjú életével ismerkedünk meg, akiknek erős meggyőződésük volt az élethívásukkal kapcsolatban. Felajánlották magukat valamilyen szokatlan módon Isten ügyének. Dávid harcolt a gonosz ellen, és győzött félette. Mennyire fontos is, hogy a gyermekek megtanulják, és megismerjék Isten ügyeit! IMÁDKOZZUNK: Mennyei Atyánk, köszönjük Neked, hogy minket is heavattál nagy titkodba. Adj nekünk erőt és bátorságot, hogy győzelemre vihessük a Te ügyedet. Krisztus nevében kérünk. Ámen. Életünk nagysága attól függ, hogy Istennek tudjuk-e szentelni. — J. Mathews, India 61
