Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZOMBAT, AUGUSZTUS 24.

Olvassuk: I. Péter 2:20—25.

»Ha jót cselekedve és mégis szenvedve tűrtök, ez kedves dolog Istennel.« (I. Péter 2:20.)

Nem is olyan régen sürgős operációt kellett végrehajtani rajtam. Az operáció veszedelmes volta miatt először nagyon megijedtem. De »Nyomorúságom idején az Urat kerestem.« Ez az eset közelebb vitt Istenhez. E megpróbáltatás által megtanultam Benne hinni és Benne bízni. A szenvedés által megtanultam, hogy mindent Istenre bízzak és azt is, hogy másokkal szemben megértőbb legyek.

Azelőtt is tudtam, hogy Isten gyermeke vagyok, de nem oly erőteljesen, mint ahogy azt most tudom. Ma úgy közeledek Istenhez imádságaimmal, mint aki meg van győződve, hogy Isten meghallgat.

Naponta megvannak gondjaink, megpróbáltatásaink, kisértéseink és bajaink, de Krisztus segítségével megtanulhatjuk, hogy a szenvedés közelebb visz Istenhez. Bizalommal ismételhetjük a zsoltáriróval: »Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz« (138:7.)

IMÁDKOZZUNK: Hálát adunk Teneked Urunk, hogy szeretsz minket. Szenvedéseink közben segíts megtanulnunk, hogy Te Atyánk vagy és Tenélküled az életnek nincsen értelme. A Te útmutatásodat keressük Krisztusunk a Te szerelmes Fiad nevében. Ámen.

— Megpróbálok naponta minél többet tanulni, hogy használható lehessek Isten munkájában. —

Hidalgo Leticia G., Bolivia

57