Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

PÉNTEK, AUGUSZTUS 23. Olvassuk: II. Korinthus 6:1—10. »Amelyben örvendeztek, noha most kissé, ha meg kell lenni szomorkodtok különféle kisértések között, hogy a ti kipróbált hitetek,... dicsőségre méltónak ta­­láltassék.« (I. Péter 1:6, 7.) Egy alkalommal, amikor egy barátunk fia vendé­günk volt, kis baleset történt vele: eltörte a hüvelykuj­ját. Annak ismeretében, hogy ebben a családban több­ször történt szerencsétlenség, a hímek a közlése, nehéz volt a számunkra. A fiúnak az ujját gipszbe tétettük és úgy küldtük haza. Felhívtam az édesanyját és megkér­deztem, hogy minden rendben van-e? Nagyon kedvesen válaszolt hogy minden rendben van. Azután folytatta és azt mondotta, hogy amikor ilyen dolgok történnek, az Ur azt akarja, hogy bizal­munkat Ö bele helyezzük. Én meg elszégyeltem magam kishitűségem végett. Imé én féltem tőle és kitűnt, hogy neki sokkal erősebb volt a hite mint gondoltam. Elfelejtettem, hogy a múlt­ban a családot ért bajok és ennél súlyosabb bajok kö­zött milyen hivő lélekkel viselkedett. Elismertem, hogy minden kételkedésem ellenére életének az ereje minden körülmények között az Isten volt. IMÁDKOZZUNK: Mennyi jó Atyánk, köszönjük Tenéked, hogy életünkkel terveid vannak. Köszönjük, hogy ezeket a terveket teljesítsd. Segíts abban, hogy a szükséges dolgokat hittel fogadjuk el. Krisztus nevé­ben kérünk, Ámen. — Lehet, hogy Isten nem teljesíti minden kíván­ságunkat, de azt mire szükségünk van, bizonnyal meg­adja. __ Kimble Beverley J. Missouri 56

Next

/
Thumbnails
Contents