Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, AUGUSZTUS 22.

Olvassuk: II. Timotheus 2:1—10.

»Az Ur az én segítségem, nem félek, ember mit árthat nekem?« (Zsid. 13:6.)

Néhány évvel ezelőtt, amikor Berlinben jártam, megkértek, hogy nyilatkozatot kérjek a Kelet Németországi keresztyén diákifjúsági mozgalom vezetőjétől. Abban az időben ez meglehetős kockázattal járó vállalkozás volt.

Éjnek idején egy lecsavart fényű taxi vitt egy kijelölt fához, ahol várnom kellet, amig értem jött valaki. A barátságtalan sötétben, ahogy átgondoltam a helyzetet, reménykedtem, hogy a megfelelő személy jöjjön értem. Végül is megjelent az ismeretlen és egy szerény, félig elsötétített házba vezetett. Itt találkoztam a világ egyik legnagyobb ma élő keresztyén személyiségével.

A diákokhoz intézett üzenete azon az estén így hangzott: Keressétek a népek megismerésének útját és próbáljátok magatokat az ő gondolatvilágukba helyezni. Isten az embernek azt a hivatást adta, hogy az ő embertársait szolgálja. Az emberek mai embertelensége embertársaikkal szemben megköveteli, hogy a keresztyén ember részt vegyen a társadalom megváltoztatásában. Az egyháznak mindent vállalni kell Krisztusért és az Ő népéért.

IMÁDKOZZUNK: Isten, Atyánk, ma kegyetlenség uralkodik a világban. Segíts, hogy az Élő Urnák élő tanúi legyünk. Cselekedő, hogy ne csak enyhítsük a szenvedéseket, hanem segítsünk kiküszöbölni a szenvedések okait. Adj bátorságot, hogy készek legyünk mindent feláldozni Krisztusért és az Ő népéért. Ámen.

— Higy Istenben — és ne félj semmiféle földi hatalomtól _ Bollinger H. D. Tennessee

55