Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZERDA, AUGUSZTUS 14.

Olvassuk: Dániel 2:7, 16—19.

»Uram, hallgass meg! Uram, légy kegyelmes! Uram, légy figyelmetes, és cselekedd meg, ne késedelmezzél, tennen magadért, óh én Istenem« (Dániel 9:19.)

Dániel imádsága hazájáért és népéért több oldalról is figyelemreméltó. Úgy megy Isten elé, mint egy bűnös, egyedül Isten irgalmára támaszkodva. Pedig Dánielnek lett volna oka a dicsekedésre, hiszen már hosszú ideje Istennel járt. Mint fiatalember megszabadult az oroszlánveremből és az írás úgy beszél róla, mint Isten szeretett gyermekéről. Dániel azonban nem dicsekedik ezekkel Isten előtt. Mint bűnös, Isten irgalmáért esedezik.

Dániel imádságának célja az, hogy népe megbéküljön Istennel. Ez közbenjáró imádság az ő népéért. A súlypont az ő népén, Izraelen van, a harc népéért. Izraelért folyik imádságban. Dániel tudja, ha visszatérnek Istenhez, megszabadulnak nyomorúságból.

Dániel bizonyos abban, hogy Istennek szuverén hatalma van az emberek, népek fölött s hódolatát bemutatja neki. Bizonyos abban, hogy Isten az ő könyörgését meg fogja jutalmazni. Mert Isten az alázatos, és hódolattal teljes és hitből fakadó önzetlen imádságot mindig meghallgatja és késedelem nélkül teljesíti.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes Atyám, alázatosan megvallom a magam bűneit és népem bűneit. Légy kegyelmes minekünk a Te áldott fiadért és vezess minket a Te útaidban egyenként és összesen. A mi Urunk Jézus Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Isten ad áldásokat, ha azokat Önála keressük. —

Corson Eleonóra, Pennszilvánia

47