Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZOMBAT, AUGUSZTUS 3.

Olvassuk: Efézus 4:7—16.

»És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul.« (Ef. 4:11.)

A tábori lelkész a halálosan megsebesült katona fölé hajlót:: »Van-e üzenete valaki számára?« A sebesült ifjú utolsó szavaival ezt üzente: »írjon kérem a vasárnapi iskolai tanítómnak! Mondja meg neki, hogy Krisztusban bízva halok meg. Mondja meg neki, hogy nem felejtettem el, amire tanított...«

A tábori lelkész elküldte az üzenetet, s pár napra rá megjött a válasz: »Legyen Isten irgalmas hozzám! Egy hónappal ezelőtt megváltam vasárnapi iskolai szolgálatomról, mert úgy éreztem, nincs értelme. íme, most megérkezik az ön levele, melyből kiderül, hogy nem hiábavaló a mi munkánk az Urban. Úgy határoztam, hogy visszamegyek tanítani a vasárnapi iskolába. Adjon Isten hűségesebb szívet a számomra!«

Igen, az egyház Isten eszköze, hogy az Ő ismerete és szeretete betöltse az egész földet, mint a tenger vize betölti a tengert! A felelősség rajtunk van, akik egyháztagoknak valljuk magunkat! Mert mi vagyunk az egyház, Isten ajándékainak a letéteményesei.

IMÁDKOZZUNK: Istenünk, világosíts meg bennünket, hogy jobban felismerhessük feladatainkat! Adj kegyelmet, hogy hűségesebben teljesíthessük keresztyény kötelességeinket nagy neved dicsőségére. Ámen.

— Az engedelmesség jobb az áldozatnál! —

Pérez Miklós, Dominikán Közt.

36