Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

SZERDA, JULIUS 10.

Olvassuk: Róma 5:1—5.

»Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van.« (Zsoltárok 34:1.)

Egyszer valaki megkérdezte Anglia egyik híres miniszterelnökét, hogy miben rejlik nagy munkabírásának a titka. Válaszában kifejtette, hogy nagyon sok nehézségben kellett magát átküzdenie, és ezáltal úgy képességei mint munkabírása kifejlődtek.

A nehézségekkel való küzdelem gyakran felfedezésekre vezet. Ez a megállapítás nemcsak a természettudományokra érvényes, hanem a lelki életre is. Maga a nehézség kifejleszt az emberben valamit, ami erősíti és nemesíti a jellemet. Isten nem óvja meg gyermekeit a nehézségektől és bajoktól, de mindig gondja van arra, hogy azok közepette megtartsa őket.

Ha egy pillanatra elgondolkozunk, biztosan eszünkbe jutnak olyan emberek a történelem lapjairól vagy ismeretségi körükből, alkik nagy nehézségekkel küzdöttek és győzedelmesen kerültek ki a küzdelemből. Legyünk mi is azok között, akik Isten kegyelméből a csapásokat és bajokat győzedelemmé tudjuk változtam.

IMÁDKOZZUNK: Istenem, segíts, hogy soha ne próbáljak csak a magam erejére támaszkodni. Taníts arra, hogy veled járjam az élet útját, és Tőled kérjek erőt mindenre. Taníts, hogy minden körülmények között bízzak Benned és a Te ígéreteidben. Ámen.

— Gyakran az ember legjobb barátja egy kihívó, versenyre késztető, ellenséges környezet. —

Vates Ralph, Anglia

12