Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-07-01 / 4. szám

CSÜTÖRTÖK, JULIUS 11.

Olvassuk: Lukács 17:5—10.

»Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk.« (Lukács 17:10.)

Mikor az Egyház Világtanácsának Negyedik Nagy Gyűlése megkezdődik, remélhetőleg azért jövünk össze, hogy tanulmányozzuk Isten Igéjét, és keressük Isten akaratát az emberiség számára.

De ahhoz, hogy Ő jelen legyen köztünk, arra van szükség, hogy önvizsgálatot tartsunk. Számtalan esetben megszegtük az Ő parancsolatait és bűnt követtünk el Isten szeretete és akarata ellen. Mindnyájunknak szüksége van arra, hogy lelkünk megtisztuljon, lelkiismeretünk megelevenedjen, elménk megvilágosuljon, és akaratunk megszentelődjön.

Boruljunk le a mi Urunk és Megváltónk előtt, és őszinte szívvel kérjük Őt, hogy vezesen vissza az igaz ösvényre, erősítsen ott, ahol gyöngék vagyunk, adjon erőt a bűn elleni harcban, segítsen megfegyelmezni testünket és erősíteni lelkünket.

Ha így imádkozunk, akkor megbocsátja bűneinket, kegyelmében megtart. Szent Lelke által megújít, és elfogad bennünket szolgálatában.

IMÁDKOZZUNK: Drága Atyám, alázatosan könyörgöm, hogy kegyelmeddel emelj ki engem sok gyarlóságomból, és erősíts meg, hogy a Te akaratodat tudjam cselekedni, és életem áldás és öröm lehesen mások számára a Te dicsőségedre. Ámen. _

— Ha Istennel való kapcsolatunk helyes, akkor felfedezzük életünkben az Ő jelenlétét és megtartó erejét. —

Iskovos érsek, New York

13