Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, JUNIUS 29.

Olvassuk: Jakab 3:1—12.

»Ha valaki beszéd tekintetében nem vétkezik, az ilyen tökéletes ember aki képes az egész testét is féken tartani.« (Jakab 3:2.)

A Nemzetközi Vasárnapi Iskola egyik felnőtt osztálya az »Igazság és a szeretet beszéde« címmel egy előadást hallgatott végig. Az előadó megkérdezte azt, hogy »melyik a leghétköznapibb kisértés?« Mindnyáján bevallották, hogy a leggyakoribb kisértés a nyelv útján való bűn.

Jakab azt mondja, hogy a nyelv olyan, mint a lovak zablája, — vagy a hajó kormánykereke, amelyik, bár kicsiny, mégis az egész hajó irányát meg tudja változtatni. Jézus figyelmeztetett, hogy szavainkon keresztül adnak nekünk igazat vagy Ítélnek el.

A vasárnapi iskolában résztvevők mindegyike — beleértve az előadót is — beismerte, hogy voltak olyan esetek, amikor olyasmit mondtak, amit később megbántak. Ha ő maguknak is fájt, amit mondtak, mennyivel inkább fájhatott azoknak, akikhez ezeket a szavakat intézték. Keresztyéni szolgálatra kell inkább használjuk a nyelvünket.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, bocsásd meg nekünk, ha szavaink kárhozatba visznek minket. Segíts meg, hogy a Te dicsőségedre használjuk inkább a nyelvünket. Mélyen megbánjuk a gondolatok, szavak, cselekedetek által elkövetett bűneinket, és kérjük a Te bocsánatodat. Jézus nevéért, akinek a vére a bűnök megbocsájtásáért hullott ki. Az Ő nevében kérünk, úgy ahogyan Ő tanított minket: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben... Ámen.

— A keresztyéni megtérés a szeretet műve.

62