Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

KEDD, MÁJUS 28.

Olvassuk: János 15:12—17.

»Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.« (Ján. 15:13.)

Egy félreeső hegyvidéken dolgoztunk Guatemalában. 1942-ben történt, mikor a háború csaknem lehetetlenné tette a gépkocsin való utazást az üzemanyag hiánya miatt. Egy orvost kellett vinnünk Guatemala Cityből.

Olyan valakit kellett meglátogatnunk, ki életét arra szentelte, hogy fizikai és lelki békességet vigyen Közepamerika ősi Maja-indiánjai leszármazottjainak. Sokszáz mérföldes, tekergős, kövezetlen hegyi utakon, minden felől működő vulkánokat látva érkeztünk meg végre.

Rossbach atya, miközben egy német kereskedelmi hajón, mint termett tengerész telj esi tett szolgálatot, eljutott Guatemalába. Látta annak a színes, elhanyagolt népnek a helyzetét, elhatározta, hogy visszatér oda, hogy segíthessen rajtuk. Nem gondolt vele, hogy tizenkét hosszú évi tanulásba és előkészületbe kerül, hogy visszatérhessen, — de megtette. A következő 40 éven át végezte azok testi-lelki gondozását, szeretve indiánjait krisztusi szeretettel.

IMÁDKOZZUNK: Kegyelmes mennyei Atyánk, segíts minket, hogy szabadokká legyünk bűneinkből s meggondolatlanságainkból. Segíts, hogy tehessünk valamit másokért, bárhol találjuk is őket szükségben. Krisztus nevében kérünk. Ámen.

— Én is tehetek valamit Krisztusért. —

Bouldin W. R., Tennessée

30