Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZERDA, MÁJUS 22.

Olvassuk: Lukács 24:28—35.

»De ők unszolták: Maradj velünk, mert már beesteledik és a nap lehanyatlott.« (Lukács 24:29.)

Amint az ember élete eléri delelőj ét és elindul az alkonyat felé, mind inkább kezdjük megérteni a tanítványok történetének az igazi jelentését, akik az emmausi úton találkoztak Jézussal. A szívükben mélységesen megszomorodott tanítványok hirtelen rájöttek, amint hazafelé haladtak, hogy nincsenek egyedül és hogy többé nem is lesznek egyedül. — Krisztusnak a bűn és a halál fölött aratott győzelme teszi lehetővé, hogy a tanítványokkal együtt mi is osztozzunk az Ő jelenlétének a valóságában. Ő saját maga ígérte: »és imé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.«

Akár egy napnak a végén, akár az élet alkonyán tapasztalja meg az ember Krisztus jelenlétét, — nincsen ennél boldogabb tapasztalat.

IMÁDKOZZUNK: Hozzád kiáltunk Atyánk, könyörülj a mi gyengeségünkön és emelj ki bennünket a mi nyomorúságunkból a te jelentésednek áldásával. Könyörgünk szentelj meg bennünket, hogy megtartó szereteted áldásáról bizonyságot is tudjunk tenni mások előtt. Ámen.

— Krisztus jelenlétében élet, öröm és biztonság van. —

Snowden, Rita F., XJj Zéland

24