Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 23.

Olvassuk: János 3:11—17.

»Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.» (János 3:16.)

Az indiai Taj Mahal-t a világ egyik csodájának tartják. A 17-ik században emelt épület bejárata fölött ez a felírás olvasható: »Egy soha el nem múló szerelem emlékére«. És ha valaki hangosan olvassa a felírást, szavait az épület visszhangozza: soha el nem múló szerelem — soha el nem múló szerelem.

Negyven nappal feltámadása után Jézus a tanítványok egy csoportjával beszélt. A tanítványok némán hallgatták a mester szavait, — búcsúbeszédét a mennybemenetel előtt. És szívükben megértették azoknak a szavaknak az igazi értelmét, amit a János evangéliomában olvasunk: úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ezt az üzenetet hirdették Jézus tanítványai és követői az egész világnak és ezt hirdeti mindenki, aki megtartó hatalmát megtapasztalta.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Néked soha el nem múló szereteted, amellyel egyszülött Fiad adtad a világért. Könyörgünk ébreszd fel bennünk a lelkiismeret szavát, hogy bizonyságot tegyünk mindenki előtt erről a végtelen szerétéiről, Ámen.

— Az örök élet azzal kezdődik, amikor Krisztussal járunk. —

Kingswood, Ruby I., Ontáriő

25