Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1968-05-01 / 3. szám
HÉTFŐ MÁJUS 20. Olvassuk: János 15:1—11. »Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők, Aki énbennem marad én pedig Őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.« (János 15:5.) A tábortűz meleg fénye öröm mindenki számára, aki résztvesz a táborozásban. A gyermekek összeszedik a galyakat és ágacskákat, amelyek szükségesek a tűz gerjesztéséhez, de nemsokára kiderül, hogy melyik az a faanyag, amely a legjobb tüzet adja. Gályák és ágak, melyek már régebben a földön hevernek, elhaltak, kiszáradtak, a legmegfelelőbbek a tűz gerjesztéséhez. Ezek gyorsan égnek, mert nincsen bennük életadó nedvesség. Azok az ágak azonban, amelyek még részei az élő fának, nem égnek. Ezek még erősek, mert tele vannak életadó nedvességgel. János evangéliumában olvassuk, hogy az Ur Jézus a mi életünket az ágakhoz hasonlította, azért látok én egy olyan alapvető fontosságot számunkra a tábortűzben. Mi is kiszáradunk és halottak leszünk lelkileg, ha elveszítjük az élő kapcsolatot, ami Krisztushoz fűz bennünket. Ha közel élünk hozzá, nem esünk kisértésbe, hanem Isten lelke élteti és erősíti a mi életünket. IMÁDKOZZUNK: Édes Istenünk, bocsásd meg nékünk azt, hogy gyakran engedünk kisértéseknek, amelyek elválasztanak bennünket Tőled. Segíts minket, hogy belássuk azt, hogy a mi erőnk Krisztusban van. Az Ő nevében imádkozunk. Ámen. — Ha kapcsolatban vagyunk Krisztussal miénk az igazi élet. — Lucy Neeley Adams, New Mexico 22