Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

VASÁRNAP, MÁJUS 5.

Olvassuk: Zsoltárok 16:5—11.

»Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.« (Zsoltárok 16:6.)

Mikor kis gyermek voltam nem sok képeskönyv forgott a gyermekek kezén. A rádió nagyon ritka volt, a televizió még ismeretlen volt. Minden este vacsora útán, amikor anyám a vacsorái edényeket mosogatta, testvéremmel apám ölébe másztunk és egyikünk apám egyik térdén s másikunk a másik térdén helyezkedett el. S azután kértük »Apa meséljél!«

Apám többnyire bibliai történeteket mesélt. Az egyik legkedvesebb történet az volt, amit így hívtunk: »Jakab és József és Egyiptomi dolgok.«

Amikor anyám végzett a mosogatással, ő is csatlakozott társaságunkhoz és a bibliából olvasott fel nekünk. S azután, mielőtt aludni mentünk volna, letérdeltünk és apám imádkozott.

Az évek múltával ez a kedves családi kör szétfoszlott. Minket, akik megmaradtunk, az élet szerteszórt, de a Krisztusban élő otthon hatása felmérhetetlen értékű örökséggé lett.

IMÁDKOZZUNK: Óh, Nagy Isten, köszönjük Néked a Krisztusban élő otthonok örökségét, amely a mi utunknak lámpása, amely a mi életünknek vezérlő fénye. Segíts nekünk Uram, hogy ezzel a lámpással mások útját is megvilágíthassuk s a mi életünknek vezérlő fénye mások élete vezérlő fénye is lehessen. A Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Az az otthon, amit Jézus szelleme ural, az egyik kiértékelhetetlen nagy örökség. —

Blanton Iaicy C., Philippi szigetek

7