Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

HÉTFŐ, MÁJUS 6. Olvassuk: Máté 25:14—21. »Az igazság útját választottam; a Te ítéleteid fo­rognak előttem.« (Zsoltárok 119:30.) Néha, amikor sietek, igyekszem a nagy esőben a fejemre huzni a plasztik fej-védőmet, de az csak nem akar a fejemre illeni. Úgy látszik, mintha az nem reám való lenne. De a tokjába sem akar beleilleni. Ha azután néhányszor a fej-védő ellentétes pontjain a védőt meg­húzom, az rögtön összecsukódik úgy, ahogyan azt a gyárban összerakták. Azoknak a hite, akik Krisztusban hisznek, az ottho­nok csendes magányában épült fel. Azok a fiúk és leányok, akik olyan otthonokban nőttek fel, ahol Krisz­tus élő valóság, nagyobbára nem tudják, hogy az a hit, amit a csendes családi környezetben magukba szívták, a későbbi években sok nehéz problémán segíti át. Ha a nehéz idő jön s az élet olyan haszontalannak látszik, mint a nagy esőben előrángatott plasztik fej­­védő, azoknak, akiknek vezérlő fénye Jézus, nincs okuk az aggodalomra. Ezeket bátorság és kitartás, erő és öröm uralja. Ezek Krisztus ereje által hamar túl tudnak jutni ezeken a nehéz órákon s életüket ismét öröm­teljesnek és hasznosnak látják. IMÁDKOZZUNK: Óh, Atyám, köszönjük, hogy Te vigyázol lépteinkre ebben a zajos világban. Óh, add, hogy erre életünkkel méltókká tehessük magunkat. Óh, add, hogy úgy a zajos életben, mint az otthonunk csen­des családi körében, Jézushoz hasonlóan, Neked enge­delmeskedhessünk. A Jézus nevében kérünk. Ámen. — Milyen nagy szerencse olyan otthonban lenni, amit Krisztus szelleme irányit. — 8

Next

/
Thumbnails
Contents