Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-05-01 / 3. szám

SZOMBAT, MÁJUS 4.

Olvassuk: Zsid. 12:1—7.

»Fiam, ne vesd meg az Urnák fényitését, se meg ne lankadj, ha Ő dorgál téged. Mert akit szeret az Ur, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad. (Zsid. 12:5—6.)

Mikor egy tapasztalt kertész látta az én kertemet, fiatal növényekkel tele, az volt az észrevétele, hogy a salátám nagyon sűrű — túl sok a növény ott. Azt ajánlotta, hogy ritkítsam ki nagyon alaposan. Nem látszott túl logikusnak nekem, hogy kevesebbel kezdjem annak érdekében, hogy többet kapjak később — de megcsináltam az utasítás szerint. Legnagyobb csodálkozásomra azt tapasztaltam, hogy minél több salátát szedtem le és adtam így helyet a többi növénynek, annál több lett a termésem.

Jézus néhány tanítása és kijelentése a bibliában ellentétesnek látszik: »Aki elveszti életét énértem, megtalálja azt.« »Az utolsókból lesznek az elsők.« Akit az Ur szeret, megdorgálja azt.« Milyen furcsa kijelentések!

Nehéz elhinnünk, hogy ilyen tanítások igazak lehetnek és hogy beválnak a való életben. De ha a gyakorlati élet szempontjából vizsgáljuk őket, elámulunk csupán, hogy milyen bőségesen megjutalmaztatunk, túl a legmesszebbmenő várakozásainkhoz.

IMÁDKOZZUNK: Oh Urunk, köszönjük a Te állandó jóságodat irányunkban. Adj nekünk bátorságot, hogy tanításaidat a gyakorlatban alkalmazzuk minden nap és bízzunk abban, hogy a Te ígéreteid be fognak teljesedni. Jézus nevében kérünk. Ámen.

— Ha mi odáig merészkedünk hitünkben, hogy Isten ígéreteinek megtartását követeljük, Ő megtartja az ígéreteknek Reá vonatkozó részét. —

6