Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

KEDD, ÁPRILIS 23. Olvassuk: János ev. 15:12—17. »Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítvá­nyaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.«« (János ev. 13:35.) Egy nyugdíjas lelkipásztor nem keresztyének kö­zött élt egy városkában. Ugyancsak abban a helység­ben élt egy fiatal ember, akinek igen rossz híre volt az emberek között. A lelkipásztor súlyos operálás után sokáig feküdt a kórházban. Egy este ez a rosszhírű fia­tal ember is meglátogatta, és ágya szélére ülve beszél­getett vele. Sőt, fel is ajánlotta, hogy bármiben is, ha segíthet, szívesen áll a lelkipásztor szolgálatára. Az emberek, akik ugyanakkor látogatták a lelki­­pásztort, igen csodálkoztak azon, hogy ez a rosszhírű fiatal ember is ott van a látogatók között. De a fiatal ember így szólt a csodálkozókhoz: »Én szeretem ezt az öreg embert. Ő valahogy egészen más. Ő mindig int és figyelmeztet engem egy tisztességes életre.« Amikor a következő napon ismét meglátogatta a lelkipásztort, így szólt: »Meg vagyok győződve, hogy a keresztyén élet a legjobb élet.« IMÁDKOZZUNK: Édes Atyánk! Taníts meg min­ket olyan alázatosan élni ebben a világban, mint az Ur Jézus élt. Adj erőt, hogy úgy járjuk mindennapi életünk ösvényeit, mint ahogy Ő járta. Segíts minket egy olyan életre, amelyen keresztül mások is meglát­hatják az Ur Jézust és elfogadják, mint az ő éle­tüknek a Megváltóját. Ámen. — Micsoda kegyelem az, hogy a Krisztus szeretetét mutathatom meg másoknak az életemen keresztül. — Benjwmin Albert, India 56

Next

/
Thumbnails
Contents