Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 20.

Olvassuk: I Péter 1:3—9.

»Áldott az Isten... Aki az Ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket, élő reménységre, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által.«

(I. Péter 1:3.)

Korán reggel volt Jeruzsálemben, amint csendben követtük a vezetőt, a golgotái sírüreghez. Megtudtuk, hogy ezt a sírboltot készítette el arimathiai József a saját maga családjának. És hogy ebbe az üregbe helyezték Jézust a halála után.

Szavait ezzel fejezte be: »Nincsen Ő itt! Feltámadott! És az Ő hatalmas szava majd minket is előhív majd a sír fogságából.«

Szótlanul hallgattuk a vezetőnk szavait. Gondolataink megteltek örömmel és hálával azért, hogy Jézus valóban feltámadott. Lelkünk élő reménységgel szárnyalt a magasba. Bizonságunk lett afelől, és teljes bizonyosság — Őérte élni nem hiábavaló igazán.

A mi életünk nagypénteki sötétségébe Jézus újra meg újra hozzánk intézi szózatát: »Kelj fel!« Szent akaratával és hatalmával újjászül bennünket is — élő reménységre!

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Atyánk, örvendezünk Húsvét boldog híradásának, mert a Sátán hadai nem győzhetik meg a Te győzelmedet. Köszönjük Néked az Ur Jézus élő hatalmát. Ámen.

— A krisztusi élet nem hiábavaló.

Kitte V. Alvin, Ohio

53