Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

SZERDA, ÁPRILIS 10.

Olvassuk: János 14:15—26.

»És én kérem az Atyát és más vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.« (János 14:16.)

Amint közeledett Jézus kereszt halála, tanítványai elcsüggedtek. Jézus vigasztalta és bátorította őket. Arra biztatta őket, hogy hitükben erősen álljanak, hogy szeressék Őt és egymást. Megígérte: az Ő békességét adja a tanítványok szívébe és a Szent Lelkét küldi hozzájuk. Aki: nemcsak megvigasztal és megerősít, de megvilágosítja őket minden dologra nézve.

Egy idős asszony, senk megpróbáltatáson esett át. Amint magában üldögélt tekintete a Bibliára tévedt. Kinyitotta és ezt olvasta: »És én kérem az Atyát és más vigasztalót, ad nektek.« Imádkozva borult térdre és a Szent Lélek jelenléte megvigasztalta.

Ez a Vigasztaló, amint azt, Jézus ígérte, szeretetben bölcsességben erősebb minden emberi segítségnél. Eloszlatja félelmeinket és aggodalmainkat, könnyeinket, megvigasztal és erőt ad az élet minden körülményei között.

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük Néked az áldott Szent Lélek vigasztaló erejét, Aki minekünk erőt és vigasztalást ad, életünk nehéz idéjében. ő velünk van, Ő ad örömet és vigasztalást nekünk, ha hittel hozzáfordulunk. Ámen.

— A Szent Lélek ad nekünk reményt és bátorságot. —

Gordon Chilvers, England

43