Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

VIRÁG-VASÁRNAP, ÁPRILIS 7. Olvassuk: Lukács 19:29—42. »És amikor közeledett, látván a várost, síra azon. Mondván, vajha megismerted volna te is, csak a te mos­tani napodon is, amik néked békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől.« (Lukács 19:41—42.) Mit láthatott Jézus a Hozsánnázás közepette Jeru­zsálemben, amiért sirvafakadt? Jézus látta hogy pillanatnyi fogadói hamarosan ellenségei lesznek. A tömeg lelkületéből kivette, hogy azok vezetőik rábeszélése által Őt halálra adják. A népnek e kettős érzése szomorította el Jézust. A nép határozatlanságán tulajdonképpen saját bé­kéjük függött. És ebben a tragikus határozatlanságban Jézus állhatatos, szilárd maradt a hitben s meglátta azt az isteni tervet, amit számára a Kereszt jelentett. Világosan kell látnunk, hogy Virágvasárnap után hama­rosan Nagypéntek következett. Jézus azt kéri, hogy szavaink és cselekedeteink ha­tározottak legyenek Ő mellette. Ez az egyedüli út a békéhez- az Ő békéjéhez. IMÁDKOZZUNK: Atyánk köszönjük, hogy Jézus­ban kijelentetted nekünk a Messiást. Ha, mi elfogadjuk Őt, miénk lehet a békesség lelkülete, s a határozott jellem szilárdsága, amit csak Benne és Általa kapha­tunk meg. Az Ő nevében könyörgünk. Ámen. — Fenntartás nélkül kövessük Jézust, mely köve­tésből béke származik reánk. — Sthumm VV. Köbért, Illinois 40

Next

/
Thumbnails
Contents