Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

HÉTFŐ, ÁPRILIS 8.

Olvassuk: Lukács 22:47—53.

»Közülök valaki megvágá a főpap szolgáját és levágá annak jobb fülét... És Jézus pedig illeté annak fülét és meggyógyítá azt« (Lukács 22:50—51.)

Képzeljük el azt a nyugodt és hűvös éjszakát, ami az Olajfák hegyén lehetett. Gondoljuk el azt a szenvedést, amin Jézus keresztül mehetett, tudván, hogy Őt valaki elárulta. Fessük le magunknak a tanítványoknak azt a képét, amikor a jövőről mit sem tudva, a földön aludtak.

És akkor hirtelenül egy csoport ember kardot rántva és botokkal felszerelve körülveszi Jézust, hogy elfogják Őt. Ki ne kelne fel közülünk ilyen esetben Jézus védelmére. Megtennénk mindent, csakhogy a Mestert megmentsük.

De mit csinált Jézus, amikor egyik tanítványa levágta a főpap szolgájának az egyik fülét? Meggyógyította őt, noha jól tudta, hogy az is az Ő elfogatására jött.

Ez a történet, gyakran feledésbe merül azok között az események között, amelyek a kereszthez vezetnek, igazán Jézus lelkületét mutatja be.

IMÁDKOZZUNK: Mindenható Isten segíts minket, hogy a földi utunkon egyre jobban Jézushoz hasonlíthassunk. Engedd, hogy Jézus példája szerint cselekedhessünk. Ámen.

— Szívünk minden indulata rányomja pecsétjét a mi tetteinkre. —

Bardik W. Edmund, Pennsylvania

41