Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

SZOMBAT, ÁPRILIS 6.

Olvassuk: Jelenések könyve 3:1—8.

»... Imé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat.«

Egy napon, amidőn üzleti ügyeimet intéztem, egy csinos kis házhoz vitt utam. Amint közeledtem a házhoz, valami ritka szép melódiát hallottam játszani a zongorán. Közelebb kerülvén, aztán azt is hallottam, ahogy az asszony énekelte a »Megváltó ki gondoskodik« című éneket.

Amiután becsengettem a csodálatos melódia elhalt és egy kis öreg asszonyka kinyitotta az ajtót és így szólt hozzám: »Isten hozta!« Elgondolkoztam e szavakon, »Imé adtam elődbe egy nyitott ajtót...«

Aztán elmondtam az asszonykának jövetelem célját, s majd ő kérte azon dolgoknak a listáját, amiket árultam. Később így szóltam neki: »Engem jobban érdekel az a muzsika, amit ön játszott az elébb, mint az én saját üzletem.« Elénekelné mégegyszer azt az éneket nekem is? Megtette s ámint indulófélben voltam így szólt hozzám az asszonyka: »Remélem ön is szolgálja azt a Megváltót, aki oly csodálatosan gondoskodik.«

IMÁDKOZZUNK: Atyám engedd, hogy életem nyitott ajtó lehessen a Te szolgálatodra. Vezess úgy, hogy cselekedhessem a Te akaratodat ott és azoknál, akik segítségre szorulnak. Ámen.

— Isten ajtókat nyit számunkra, melyen belépve segíthetjük embertársainkat. —

Roden Irén, Tennessee

39