Csendes Percek, 1968 (16. évfolyam, 1-6. szám)

1968-03-01 / 2. szám

»Ezek a világfelforgatók itt is megjelentek!«

(Ap. Csel. 17:6.)

Kik voltak ezek a világfelforgatók? Valami politikai szervezet ügynökei? Egyáltalán nem. Hanem az első keresztyéneket nevezték ezzel a névvel Thessalonikában. Noha Pál és Silás Istennek a Krisztusban megjelent szeretetéről tettek bizonyságot ebben a városban, a hitetlen egyházi vezetők igyekeztek zavart kelteni s azt a keresztyénekre hárítani!

A hamisan való vádoltatást el kell szenvednie a Krisztus tanítványainak, ha Mesterükhöz hűek akarnak maradni. Hiszen Krisztust érték először a hamis vádaknak az ostorcsapásai. »Borivó és nagyétü«, »a világ sepredékének a pártfogója«, »zendülést kelt az ország egyik végétől a másikig«, tiltja a polgári engedelmességet és adófizetést«, »királynak mondja magát«, »széditi a népet«, stb. — ilyen és ezekhez hasonló vádakkal illették Őt.

Mit tegyen a keresztyén a hamis vádak füzében? Azt, amit Mestere tett: »aki mikor gyalázták, a gyalázást nem viszonozta; mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábizta ügyét arra, aki igazságosan itél.« (I. Pét. 2:23).

A thessalonikabeliek vádjában azonban volt valami az igazságból is, valóban nincs világfelforgatóbb újság az evangéliumnál.

IMÁDKOZZUNK: Urunk! Bocsásd meg minékünk, ha evangéliumodat úgy megszeliditettük, hogy az többé nem árt a gonosz, önző, istentelen embernek. Ámen.

— Krisztus a jó himél is fontosabb!

Trader A. János, Delaware

PÉNTEK, ÁPRILIS 5.

Olvassuk: Ap. Csel. 17:1—10.

38