Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

CSÜTÖRTÖK, JANUÁR 5. Olvassuk: I. Korintus 12:13—20. »Köszönt titeket Eprafás, ki közületek való, Krisz­tusnak szolgája, és mindenkor tusakodik érettetek, imádságaiban, hogy ti mint érett és meggyőződéses hí­vek megállhassatok mindabban, ami Isten akarata.« (Kolosse 4:12.) Összerakható játékkal foglalkozott a kis fiú. A já­ték darabjai szanaszét hevertek körülötte a szoba pad­lóján. Midőn édesanyja megpirongatta a rendetlenség­ért, kipirult arccal fordult felé: »Tudom, anyám — mon­dotta — de várj és nézd akkor meg, mikor készen lesz.« Bizony van idő, amikor mi is csüggedten nézünk körül világunkban és mindent összevisszaságnak látunk. Isten azonban nem hagyta magára ezt a világot. Ő szün­telenül munkálkodik. Néki tökéletes terve van s tudja, mit hogyan és mikorra fejez be. Isten ma is munkálkodik a szívek átformálásán. Nemes célokat, nagyszerű feladatokat készít azok szá­mára, akik az igazság és hűség útján járnak. Vajon kész­ségesen átadjuk-e magunkat Neki, hogy akarata szerint használjon? Kibeszélhetetlen örömet és a legteljesebb boldogságot jelenti az ember számára, ha az Ő új terem­tésének részese lehet. IMÁDKOZZUNK: Atyánk, Istenünk! Teremts tisz­ta szívet és készséges akaratot bennünk, hogy a Te tö­kéletes terved megvalósítói lehessünk ebben a világban. Adj hitet nekünk és cselekedd, hogy a Te erőd és böl­­cseséged munkálkodjék általunk. Ámen. — Ha megértjük Isten átfogó nagy tervét, akkor könnyebben felismerjük annak részeit is. — Guthrie Inna, Iowa 7

Next

/
Thumbnails
Contents