Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

SZERDA, JANUÁR 4.

Olvassuk: II. Mózes 3:7—14; II. Korinthus 4:1—7.

»Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben.«

(II. Korinthus 4:6.)

Isten nemcsak a múlt Istene, aki teremtette a világot. Még csak nem is csupán a jelen Istene, mert a jelen olyan hirtelen múlttá válik. Ő az élő és alkotó Isten, aki mindig előttünk jár, hogy megmutassa magát és felajánlja segítségét. Isten ezt mondta: »Vagyok aki Vagyok«, ami azt is jelenti, hogy »Leszek aki Leszek.«

Mózes nemcsak az égő bokornál tapasztalta meg Isten jelenlétét, hanem az várta őt Egyiptomban is, a Holt Tengernél is, hogy megszabadítsa a Fáraó embereitől és a Sinai Hegyen is.

Az angyal így szólt Husvét hajnalán Krisztusról: »Nincsen itten: feltámadott... Előttetek megy ...« Isten mindig előttünk megy.

Mai igénkben Pál a világosság teremtésének a hasonlatával mutatja meg, hogy egy lélek Istenhez való fordulásánál ugyanazok a hatalmas erők működnek. »Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az.«

IMÁDKOZZUNK: Örökkévaló Isten, amint ennek az új évnek a küszöbén állunk, hálát adunk Neked, hogy a jövő is a Te kezedben van: hogy nincsen olyan idő és hely, amely a Te szeretetedet és gondoskodásod körén kívül esne. Adj kegyelmet, hogy mindig Veled járhassuk az élet útját. Krisztus nevében, Ámen.

— A múlt Istene a jelen Ura is és egyetlen reményünk a jövőben.

Faichney T. Tamás, Ontario

6