Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

KEDD, JANUÁR 3.

Olvassuk: Kolossé 1:9—18.

»Ti nem vagytok testben, hanem lélekben.«

(Róma 8:9.)

Újévkor vízszintesen és mozdulatlanul feküdtem egy komoly csontbetegséggel. Egy hét múlva fel tudtam emelni a fejemet annyira, hogy kinézzek kórházi szobám ablakán. Attól kezdve egészen lekötött az ablakon keresztül látható fa. Hosszan figyeltem, hogyan változik napsütésben és árnyékban a nap folyamán. Naplementekor verebek szálltak rá, hogy ágain megpihenjenek.

Még fájdalmamról is elfeledkeztem, mikor arra gondoltam, hogy minden egyes visszatérő kis madár Istennek az én imádságaimra való válaszát jelképezi. Visszagondoltam imádságaimra és a válaszokra, melyeket Isten küldhet. Azt reméltem, hogy hamarosan ismét járni tudok.

Nemsokára tolókocsiban voltam, aztán mankóval kezdtem járni. Kimentem a kertbe, hogy megnézzem »ima fámat«, mely annyi reménységet hozott a nehéz napok alatt. Naplementekor, amint a fa alatt ültem, a madarak ismét visszatértek, hogy ott pihenjenek.

Amikor elcsendesedünk és Istenre bízzuk magunkat, Szent Lelke megnyugszik rajtunk és újjáteremt minket.

IMÁDKOZZUNK: Életünk Ura és Mestere, segíts, hogy újjáteremtő hatalmadat észre tudjuk venni. Engedd, hogy életünk minden dolgát az örökkévalóság szemszögéből lássuk. Segíts, hogy mindig Benned bízzunk. Krisztus nevében kérünk, Ámen.

— Isten lelke megújít bennünket, mikor előkészítjük a légkört az Ő jövetelére. - Detzer Jordan, Kalifornia

5