Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

Olvassuk: 51-ik Zsoltár 10:17 és Galata 4:1—7.

»Közel van az Ur a megtört szívekhez és megsegíti a sebhedt lelkeket.« (Zsolt 34:19.)

Erkölcsileg jó ember voltam és hitvallásom a Tízparancsolat volt. Bibliámat naponta olvastam és amikorcsak kinyitották a templom ajtaját, ott voltam én is. Tisztségekre is megválasztottak, és minden tőlem telhetőt megtettem a jó szolgálatban.

Szívem azonban nem volt rendben Isten szeme előtt. Titokban nagyon vágytam a világ gyermekeinek útjára és életmódjára. Volt amikor rugkapáltam vallásom megszorításai ellen. Magatartásom lassan olyan házsártos lett, hogy senkivel sem tudtam kijönni.

Úgy húsz éve lehetett. Egy vasárnap megtérésről szólt az igehirdetés. Bűnbánattal vallottam be Jézusnak, hogy szívem mélyén én is bűnös vagyok. Arra kértem, hogy adjon nékem új és tiszta szívet és más lelkületet.

Amint ily módon összetörtén vártam Isten előtt, egy addig soha nem ismert békés bizonyosság lett úrrá bennem. A keserűség és ellenkezés eltűnt belőlem. Szívem megváltozott azon a napon. És az akkori békesség és bizonyosság azóta is elszakíthatatlan utitársaim.

IMÁDKOZZUNK: Édes mennyei Atyánk! Alázattal köszönjük hatalmadat, mellyel Jézusban új lelket adsz nékünk. Add, hogy mi is Beléd vessük bizodalmunkat, hogy békesség és bizonyosság legyen drága nyereségünk. Az Ur Jézus nevében kérünk. Ámen.

— A bűnös szív helyett szerető szívet kínál Isten Jézusban. —

Mumme H. James, Arizona

VASÁRNAP, FEBRUÁR 19.

52