Csendes Percek, 1967 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1967-01-01 / 1. szám

HÉTFŐ, FEBRUÁR 20.

Olvassuk: Lukács 7:36—50.

»És zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik!« (Lukács 15:2.)

Krisztus, könyörülettel fogadja a bűnbánót, és hatalma van arra, hogy megbocsásson és újjáépítse a tönkretett életeket. Ő ma is keresi a bűnben elveszett embert. Hűségesen tovább keres még ott is, ahol más már minden reményt feladott. Boldog örömmel üdvözli őket, és szíve könyörületes feléjük. Számára nincsen reménytelen eset, és mindenkit hívogat ma is.

Van akiknél csak a pénz számít. Ránéznek a szegényre és ítéletük így hangzik: »Nem ér egy fillért se!« És varrnak beképzelt »vallásos« emberek. Meglátják a bűnöst és megvetik: »Reménytelen eset!« Azután vannak fajilag beképzeltek, akik lenéznek mindenkit, akiknek barna vagy fekete a bőre.

Jézusnál mindenki egyformán drága, kedves és elfogadott. Bölcs vagy oktalan, művelt vagy durva, gazdag vagy szegény — Ő mindnyájunkra szerető szívvel vár.

Mindenféle és fajta emberek élnek körülöttünk. Szeretettel bánunk mindegyikőjükkel? Valóban Jézusunk felelős követei vagyunk feléjük?

IMÁDKOZZUNK: Atyánk, köszönjük szeretetedet! Töltsél meg bennünket Jézus szeretetével, hogy Őhozzá vigyük elveszett, reménytelen és semmibevett embertársainkat, hogy békességet és új életet nyerjenek Krisztusban. Szent nevében, Ámen.

— Ma Jézus szemével szeretnék látni mindenkit. —

Das Jiwan, India

53